Tisztelt Bereczki!

Füttyögés és harosgás töltötte meg a Múzeum körutat, zengett a ,,Viktátor’’ és az ,,Elegünk 
van’’. Eközben tüntetők egy csoportja leszakadt a tömegtől és betértek az ELTE Trefort kerti 
kampuszára. Eltökélték magukban, hogy kinyomtassák azt az öt pontot, amit nem sikerült 
beolvasniuk, az M1 élő adásában. A tüntetők rárontottak a mit sem sejtő portásra
majd követelték hogy mutassa meg hol van a nyomtató.  A portás félénken mondta, hogy van 
egy az A épületben, mindeközben az villant fel benne, hogy neki is vennie kell a sátorfáját és a CEU-val kartellt alkotva Bécsbe kényszerül. Természetesen a lelkes lenin fiúk és lányok
csoportja, a nyomtatóhoz vezető út közben egy szemétláda  személyében látták meg
a NER egyik képviselőjét, ezért jól belerúgtak, ezzel is szolidarizálva a bölcsészképzés és az 
egyetemi autonómia mellett. Mikor megérkeztek a nyomtatóhoz, döbbenten konstatálták, hogy kifogyott a lap, kérték a portást, hogy hozzon, mire ő azt válaszolta, hogy az egyetem költségvetéséből már nem telik papírra, mivel az állami támogatás nagyrészét stadionokra, kisvasutakra és Adria parti luxusvillákra költötték. A meglepődött portás az élete melett azért könyörgött a diákokoknak, hozzanak magukkal papírlapot. Az egyik lelkes szivárványszín 
kendőbe burkolt fiatal elszaladt egy közeli papírüzletbe, hogy kipótolják a kincstár 
hiányosságát. Beindult a nyomtató, minden egyes kisikló lap után harsány, extatikus visításokban 
törtek ki és az ájulás szélére kerültek a gyönyörtől. A sors iróniája, hogy lelkesültségükkel fordítottan arányosan halványult a nyomdafesték a papírlapon, alig vették észre, hogy a hatodik lap olyan érintetlenül csusszant ki a nyomtatóból, mint amilyen érintetlen a doktor miniszterelnök úr pozíciója.